117. Övcsat pár
Az itt bemutatott, két téglalap alakú részből álló, XIX. századi csat, a reneszánsz és barokk kori erdélyi, illetve magyar ötvösművészet technikáinak és motívumainak eszköztárát és hagyományait eleveníti fel. A csat két felének mustrája szinte teljesen meggyezik, pár egyik darabja a kapcsolódásnál egy álló téglalap alakú sávval bővült, mely enyhén takarja fekvő téglalap alakú felületnek a kapcsolódáshoz közeli részét. Előoldala sodrott dróttal keretezett. Az alaplemezek tereit rekeszekbe foglalt, színes zománcozás tölti ki (szimmetrikus elrendezésű virágok – köztük tulipánok – ívesen hajló levelek, A levelek kék és fekete színben, míg a virágok fehéren, illetve halványrózsaszínben ragyognak. A tagokat középen, rekeszzománc technikával készített, több sorosan emelkedő, applikált rozetta díszíti, közepén egy tűzött igazgyönggyel. A zománctechnikával készített, leveles-virágos motívumok ismétlődnek a kapcsolódás melletti, álló téglalap alakú mezőben is, melyet középen egy drágakő díszít.