123. Kés és villa (tűzcsiholóval)
Az első pillantásra a széles pengéjű kés és a kétágú villa a nyelükön lévő kovás elsütőszerkezet és a villa két ágának hosszúsága révén ragadja meg tekintetünket. A kovás elsütőszerkezettel kombinált, meglepetésszerűen kis méretű pisztolyként, vagyis védő-, vagy támadófegyverként is használható evőeszközök divatja a XVI–XVII-tól ívelt fel. .A kialakítás eredeti szándéka szerint jóllehet a szakirodalomban kovás (pisztolyos) késként, illetve villaként nevezik meg ezeket az evőeszköz típusokat, ám minden bizonnyal inkább csak tűzgyújtásra való tapló (illetve gyújtós) meggyújtására szolgáló szikra csiholására szolgált. Kovaköves szerkezettel főképp késeket és villákat kombináltak, a elsütő- tűzcsiholó szerkezettel kombinált kanál ritka.
A két, hosszú ággal kialakított villákat mindenek előtt húsoknak az étkezéshez (az asztalnál) való felszeleteléséhez szolgált. Magának a villának a használata minden bizonnyal a Bizánci Birodalomból terjedt el Nyugat Európában, a XI. századtól. ugyanakkor csak a középkor után lett széles körben elterjedt. Olyannyira, hogy Franciaországban például csak Medici Katalin Franciaországba érkezése, 1553 után került használatba, Angliában pedig jóformán csak a XVII. században vált általánossá.
Az evőeszközök aranyozott ezüst nyeleit vésett indadíszes-rocaille-os motívumok díszítik.