59. Kókusztestű kanna, fedéllel
A XVII. századi magyar leltárakban „szerecsendió”-pohárként, -kannaként, etc. megnevezett, kókuszdióval készített tárgyakat nemcsak uralkodói, főnemesi leltárak drága arany-, illetve ezüstművekbe öltöztett és híres ötvösök által készített, remekmívű kincsei között találunk – a fentieknél általában egyszerűbb kivitelezésű rokonaikat a korszak tehetős nemessége, sőt gazdag polgársága is megszerezhette „kincstára” számára.
A XVII. századi német ötvösművészetet reprezentáló kanna középrészét egy csiszolt, de természetes erezetét megtartó kókuszhéj képzi, melyet négy öntött, trébelt, aranyozott ezüst pánt fog közre. A pántok csapokkal kapcsolódnak a kúp alakú talphoz és a csőrös kiöntővel kialakított, futókutya- (hullámmeander) motívummal díszített nyakrészhez, melyhez az edény öntött és ugyancsak futókutya- motívummal díszített fülét szintén csapok rögzítik. A kanna gazdagon vésett és tetején tobozmotívummal díszített fedele csuklós zsanérral záródik.